Harmincnyolc év egy nevelő-oktató intézmény élén

Marton Tiborné igazgató asszonyt nyugdíjazása alkalmával Virt István a következő gondolatokkal köszöntette, búcsúztatta:

„Icát 1977. augusztus 16-tól (28 évesen!) nevezték ki a Miklós téri oktatási és nevelési intézmény igazgatójává. A fiatal, ambiciózus, gyerekcentrikus igazgatónő szakmai optimizmusát jellemzi egyrészt írásos munkáiban feltüntetett, Hemingway szavait idéző, egész életén átívelő, hivatását meghatározó ars poeticája:

„Ne azon tanakodj, hogy mid nincs, azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.”,

másrészt: a kezdetektől hitt abban, hogy terveit, elképzeléseit a legkedvezőtlenebb körülmények között is meg tudja valósítani. Mindannyian, akik Veled együtt évtizedek óta itt vagyunk és köszönthetünk, elmondhatjuk: keveseknek, de Neked sikerült!

Optimizmusodra a kezdetektől is, teljes mértékben szükség volt. Az „örökség” egy olyan intézmény volt, ahol néhány év leforgása alatt több vezetőváltás történt.

Az új igazgatónő szemlélete, ügyszeretete, emberi habitusa miatt hamar elnyerte a dolgozók bizalmát. A korábban szétzilált tantestületet erősítette, hogy az igazgatónőhöz hasonlóan 1977/78-ban kerültek a tantestületbe azok a fiatal, energikus, jól képzett, frissen diplomázott oktatók, akiknek többsége azóta is a Miklós téri tantestülethez tartozik. A korábbi évtizedek pozitív Miklós téri hagyományait úgy vették át elődeiktől, hogy egyidejűleg ötvözték azt fiatalos tenni akarásukkal, frissen szerzett, legkorszerűbb szaktudásukkal és mindezt a gyermekek sorsának jobbá fordítására használták. A mai ifjú kollégák előtt is ott a lehetőség: a pozitív hagyományokat tisztelve és elfogadva, azokat továbbéltetve a legkorszerűbb ismereteiket adják közre a jobbítás szándékával.

A rendszerváltást követő évek új intézménymenedzselési stratégia elsajátítását igényelte. Ica irányításával a kollégák hamar megtanultak pályázni. A különböző pályázatok révén rohamosan javultak a tárgyi feltételek, gazdag és sokszínű szabadidős programok, nyaraltatások szervezésére nyílt mód, jelentősen bővült intézményünk társadalmi, illetve civil szervezetek által nyújtott, mind a mai napig tartó támogatottsága.

Mindez idő alatt a pedagógiai módszerek is folyamatosan korszerűsödtek, követték a változó társadalmi elvárásokat.

Az 1997. évi XXXI. Gyermekvédelmi Törvény irányvonalának megfelelően az 1998/99-es tanévben elkezdődött a lakásotthonnal kapcsolatos szervezési munkák és az intézmény tetőtere gyermekotthonná alakításának műszaki terveztetése. Az átépítés 2004-ben kezdődhetett el, és 2006. szeptember elsején fejeződött be.

Ica számára a mindenkori álmait megvalósító 2006-os, kibővített intézmény átadását megelőző közel három évtizedes küzdelem egészsége rovására ment. 2006. szeptember elsején úgy léptük át a megújult Miklós téri többcélú intézmény küszöbét, hogy Ica nem lehetett velünk, második infarktusa miatt súlyos állapotban kórházban ápolták. Ica, férfiakat meghazudtoló energiával irányította, szervezte és éjjel nappal felügyelte az építkezést, hogy a végeredmény ne csak építészetileg, de komplex pedagógiai szempontoknak is megfeleljen. Az infrastrukturális átalakítás, kibővítés eredményeként térben is elkülönült a harminc fős kollégium a negyven fős gyermekotthontól, ez utóbbiban öt lakóotthonban, családias körülmények között nevelkedhet lakóotthononként legfeljebb nyolc gyermek. Mindeközben folyamatos volt a pedagógiai munka innovációja, közösségi programok színvonalának folyamatos emelése.

Mindezen grandiózus terveket olyan időkben tudtad megvalósítani, amikor éveken keresztül, sorra zárták be a kórházakat, iskolákat és gyermekotthonokat. Kijelenthetem, hogy ezáltal nem csak a gyermekeknek építettél otthont közel négy évtizedig, hanem az idősebb és fiatalabb kollégák számára is teret, lehetőséget biztosítottál hivatásuk teljesítéséhez.

Amikor azt mondjuk, Miklós tér - az számunkra: fogalom.

Ica, számodra – mondhatom - életmű.

1977-ben 28 évesen a főváros legfiatalabb iskolaigazgatója voltál. 2015. január 15-én, végleges nyugdíjba vonulásod napján Te voltál a fővárosban az egyetlen intézményvezető, aki legtovább - harmincnyolc évig - folyamatosan ugyanazt az intézményt vezette.

Munkádat a fenntartó többször is elismerte:

• 1982-ben Kiváló Munkáért,
• 1993-ban Éltes Mátyás díjjal,
• 2007-ben Magyar Köztársasági Aranykereszttel,
• 2014. decemberében a Pedagógiai Szolgálatért Érdemérmet Te is megkaptad, mint mindenki, aki huszonöt évnél többet töltött a pályán. Szerintem viszont kevesen mondhatják el magukról, hogy Neked ezt az érdemérmet Varga Mihály gazdasági miniszter úr személyesen adta át, - hol máshol, mint a Miklós tér dísztermében.

Negyven év mindennapos küzdelmeit nem lehet összefoglalni. Tudjuk hogy minden kitüntetésnél több erőt adott a gyerekek mindennapi hálás mosolya, az évtizedek múlva is visszatérő tanítványok hálája, ez minden kitüntetésnél többet ér.

Kollégáidként köszönjük Neked a segítséget, az útmutatást és példamutatást:

• a továbblépést csak az segíti, ha megtanuljuk a múlt pozitív tapasztalatainak átvételét és továbbvitelét,
• a megújulást, az elhivatott fiatalok elkötelezettségével a jó átvételére…”

(A részletekben közölt köszöntés és búcsúztatás teljes szövege 2015. február 11-én hangzott el a Szent Miklós Általános Iskola, Kollégium és Gyermekotthon dísztermében.)