A fonográftól az internetig

FONOGRÁFTÓL AZ INTERNETIG

(Népi kulturális értékeink megismerésének és megőrzésének technikatörténeti aspektusai)

2016. május 25-én sajátos, az érdeklődő kollégák számára Virt István (Pista bácsi) a nevelői munkaközösség, illetve a Tájak, Korok, Múzeumok Klub vezetője nyílt klubnapot tartott az iskolai könyvtárban. A látott foglalkozás egyszerre mutatta be a néprajzi gyűjtés, népi kulturális emlékek megismerésének élményeit és tapasztalatait a használt technikai eszközök működésével, alkalmazásával. Egyszerre tehettünk történelmi és technikatörténeti barangolást úgy, hogy a Nyitra környéki (mai Szlovákia) falvakban egy olyan népdalnak eredhettünk a nyomába („Lányok ülnek a toronyba”), amit Kodály első gyűjtőútján Lédecen, Fazekas Mihály, akkor még kisiskolás előadásában rögzített fonográfjával a neves népdalgyűjtő. A viaszhengeres hangrezgés rögzítés forradalmi áttörés volt, hiszen a 19. században beindult népdal, népballada gyűjtések alkalmával csakis a helyszíni és kézi lejegyzés rögzítette a hallottakat.

A gyermekek körében nagy érdeklődést keltett hangrezgés mechanikai jellegét demonstráló, májkrémes doboz, hosszú acéldrót felhasználásával készített „bádogdoboz telefon”. A mechanikus hangrögzítés következő állomása a bakelit lemezjátszó is bemutatásra került, ami lehetővé tette a már említett népdal Vikár László által rögzített, Kodály felvételét hat évtizeddel később követő változatát ugyanazon előadótól.

A Tájak, Korok, Múzeumok Klub vezetője abban a szerencsés helyzetben volt, hogy 1983-as néprajzi gyűjtőútján találkozott az akkor 90 éves Fazekas Mihállyal, aki a gyűjtő szalagos magnójának mikrofonjába, a Kodály féle felvételt követően nyolc évtizeddel később ismét elénekelte a dalt. Ezt az eredeti felvételt meghallgatva ismerkedhettünk a mechanikust követő, elektromágneses hangrögzítés technikájával.

Az időutazást vetített diaképek segítették, amelyek révén bepillanthattunk a Nyitra környéki magyar falvak (Zoboralja) történelmi, népi építészeti, népviseleti emlékeibe. Igen ám, de hogy működik a fényképezőgép, miként fejlődött évtizedek alatt, miként válhatott a néprajztudomány segítőjévé. Optikai törvények ismertetése helyett egy cipős doboz került elő. Legyen az a sötétkamra! Egy ebbe illesztett papírhengerbe helyezett mesefilm-vetítő lencséje az objektív. A doboz hátoldalán kivágott téglalapra ragasztott pausz papír legyen a film. A fényképezőgép-modell kézről kézre járt, és azt ablak felé fordítva a gyerekek áhítattal nézték a „filmen” megjelenő képet. Ezt követte a különböző korok fényképezőgépeinek bemutatása az 1930-as évektől napjainkig: a képrögzítés technikájának rövid ismertetése a fotokémiai eljárástól a mágneses rögzítésen át a digitális technikáig. Ekkor került bemutatásra az a film, amit Pista bácsi elektromágneses technikával működő videokamerával az 1990-es években vett fel két zoborvidéki faluban a népi gyógyászattal kapcsolatban. A filmet bemutatása előtt digitalizálni kellett ahhoz, hogy laptopon megjeleníthessük.

Miután a hallgatóság megismerkedett Zoboralja kultúrájával, végigkísérték a lédeci Fazekas Mihály által énekelte népdal nyolc évtizedes útját, megismerkedtek a hang és képrögzítés technikatörténetével, szituációs játékba kezdtünk. Előkerült Pista bácsi hangrögzítő eszköze, a közel három évtizede (és napjainkban is) használt kazettás diktafonja, aki ezzel indult népdalgyűjtő körútra, - a könyvtárban levő hallgatósághoz. A vetítővásznon a Csitári-hegyek voltak láthatóak, amikor a „falu népe” a hallgatóság a „gyűjtő” kérésére rázendített: „A csitári hegyek alatt…”. Ezt szerepcsere követte. A korábbi gyűjtő lett a faluban élő „öreg Pista bácsi”, aki várta a faluba látogató fiatal néprajzi gyűjtőket, azokat a gyerekeket, akik két csapattá alakulva, jelenlevő tanári segítséggel a látott film alapján tettek fel népi gyógyászattal kapcsolatos kérdéseket az öreg Pista bácsinak. A beszélgetést diktafonnal rögzítették majd visszahallgathatták. Időközben rögtönözve, a szomszéd „öreg Laci bácsija” is bekapcsolódott a gyűjtési szituációba. A két „öreg” improvizált, pillanatnyi szituációra reagáló párbeszéde nagy derültséget keltett mind a gyerekek, mind a jelenlevő kollégák körében.

Láss csodát! A nyílt klubnap annak a dalnak a közös eléneklésével zárult, amelyik dal nyolc évtizedes múltját követtük. Közös éneklés, de nem akárhogy. Interneten beírtuk a Google keresőbe: Lányok ülnek a toronyban”. Miután a Youtube-n megjelent a keresett népdal karaoke változata, mindannyian közösen karaokéztunk és énekeltük: „Lányok ülnek a toronyba / Gyöngyös koszorúba…”

Így jutottunk el a fonográftól az internetig.

Itt köszönöm Sasfyné Tompa Anna kolléganőnek, hogy a régi felvételek digitalizálásában, a videofilm megvágásában és hangosításában, illetve Gulyás László („falumbéli öreg Laci bácsi”) rendszergazdának a digitalizálásban nyújtott segítségét! Nélkülük nem lehetett volna teljes ez az igazán jó hangulatú és emlékezetes nyílt klubnap.

Virt István („az öreg Pista bácsi”)

További képek: goo.gl/Ptj4Xz