Az Advent Óbudán program keretében, a második adventi hétvégén iskolánk énekkara és "színeskotta" zenekara ünnepi műsort adott a Fő téren.

Idén is ellátogatott a Mikulás a Miklós térre. 

Miközben vártunk rá, egy mese elrepített minket a Mikulás házába, ahol a manók szorgalmasan csomagolták az ajándékokat. Ebben nagy segítségükre volt Krampuszka, aki „ellenőrzésként” beleharapott minden csokoládéba, nehogy a gyerekek romlott édességet kapjanak.

Szerencsére a manók észrevették és szemmel tartották a rosszcsont krampuszt, így mikor a Mikulás megérkezett, ki tudta osztani az ajándékokat, a gyerekek nagy örömére.

A Magyar Speciális Olimpia Szövetség szervezésében, az első magyarországi regionális floorball tornán vettünk részt Győrben december 1-én. A Budapest IX. kerületi Leövey Klára Gimnáziummal együttműködve, egyesített floorball csapatunk ezüstérmes lett.

Gratulálunk a csapat tagjainak!

Az idei tanévben is intézményünk adott otthont a "Fővárosi Szavalóverseny a gyógypedagógiai intézmények diákjai számára" című rendezvénynek, melynek fővédnöke Szalay Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese volt.

A zsűri tagjai: 

• Zászkaliczky Péter (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Általános Gyógypedagógiai Tanszék dékánja), 
• dr. Szekeres Ágota (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Atipikus Viselkedés és Kogníció Gyógypedagógiai Intézet igazgatója), 
• Tóthné Molnár Ildikó (Mándy Iván Szakképző Intézet igazgatóhelyettese.), 
• Kelemen Viktória (Óbuda alpolgármestere)

A korábbi évekhez hasonlóan - a versek elhangzása után - bűvész szórakoztatta a vendégeket. Minden versenyző oklevéllel és ajándékkal a kezében távozott.

Jövőre is várjuk a szavalni vágyókat!

NÓGRÁD MEGYÉBEN, HATÁRTALANUL…

2017. november 20-án megvalósult a régóta tervezett találkozás az almágyi (Szlovák Köztársaság - Gemerské Jablonec) Alapiskola és Óvoda felső tagozatos tanulóival és az őket kísérő pedagógussal.

A várva várt találkozás előzményei összetettek. 2017. tavaszán intézményünk pályázott volna a „Határtalanul” programra. A kezdeti elképzelés szerint a Nyitra-környéki magyar falvak (Zoboralja) egyik magyar tannyelvű iskoláját kerestük meg, mint leendő társiskolát. A kapcsolatfelvétel kísérlete nem járt eredménnyel. Ezt követően, a majdani „Határtalanul” pályázat programszervezője korábbi néprajzi gyűjtőterületén, Medvesalján (Fülek-Filakovo városától délre található falvak alkotta tájegységen) próbálkozott, ahol az almágyi iskola tantestülete örömmel fogadta az együttműködés gondolatát. A 2017-es „Határtalanul” programról lekéstünk, de nem adtuk fel, lesz jövőre is! Addig is elébe mentünk a pályázati programnak, elhatároztuk az idei találkozást, a két iskola képviselőinek közös programját.

Intézményünk életében immár hagyomány, hogy a „Történelmi barangolások” programjának keretein belül késő ősszel, az 1956. december 8-i, salgótarjáni sortűz áldozataira emlékezve, a fegyvertelen ártatlanok emlékművének megkoszorúzása. Az idei salgótarjáni megemlékezésre hívtuk meg az almágyi iskola képviselőit azzal a szándékkal, hogy a közös koszorúzást követően együtt kirándulunk a Somoskő várához. (A somoskői vár területét a múlt rendszerben a szlovák – magyar határ kettévágta, magyar oldalról nem volt látogatható. Ezért is terveztük az immár szabadon látogatható vár valamikori határvonalánál a jelképes, a valamikori határokon is túlnyúló és immár egyben összekötő búcsú kézfogást.)

Időközben kiderült (internet), hogy a somoskői vár hétfőn: zárva! (Ezt olvasva ironizált mosoly futott át orcámon: milyen kár, hogy török időkben nem alkalmaztuk ezt a stratégiai módszert! Képzeljük el, jön a török had, a várkapun egy rajzszöggel rögzített cetlin felirat, - akkor még nem lévén internet-, hétfőn zárva, jöjjenek kedden!)

Az ismeretek birtokában újratervezés: Karancslapujtő, tájház. Voltak aggályaim ezzel kapcsolatban, de kiderült, hogy alaptalan volt!

2017. november 20-án, déli 12 órakor a salgótarjáni Fő téren találkozott a két iskolát képviselő diáksereg.

Az 1956-os salgótarjáni emlékműnél a két iskola tanulói méltóságteljesen megkoszorúzták az emlékhelyet. A koszorúk elhelyezése után azt sem kellett mondanunk, hogy egy perces csenddel emlékezzünk. A két iskola diákjai, átérezve az 1956-os történelmi tragédiát, hosszú percekig fejezték ki együttérzésüket. Reméljük, hogy lesz az utánunk jövők között olyan, aki elolvassa a két koszorú szalagfeliratait: Almágyi Alapiskola és Óvoda; Szent Miklós Általános Iskola…, mert mi együtt emlékeztünk! Innen indultunk tovább Karancslapujtőre.

Karancslapujtő, csodás hegyvidék övezte völgyfalu a Karancs-hegy tövében. Karancs hegyét palóc olümposznak is emlegetik.

(Karancsalja, mint néprajzi tájegység. Ennek egyik falva Karancslapujtő; e sorok írója, még gimnazistaként a karancsaljai falvakban kezdte néprajzi kutatómunkáját az 1970-es évek közepén. Ez magánjellegű közlés hamarosan érthetővé válik.)

Karancslapujtőn a Fő út mentén hamar megtaláltuk a keresett Tájházat. Zárva. Azt hittük, hogy ez nem a mi napunk. Egy telefon, egy információ: öt perc múlva ott vagyok, - és öt perc múlva nyílt az ajtó. Jó néhány tájházat láttunk már, de a karancslapujtői tájház lenyűgöző abban, hogy nem csak a falu, hanem (Karancsalja) tájegységét is bemutatja. Példátlanul gazdag tárgyi gyűjteményét a néprajzi bemutatóhely megálmodója, létrehozója, szellemi „gazdasszonya” olyan elhivatottsággal és hiteleséggel mutatta, be hogy mindannyian, diákok és pedagógusok csakis azt érezhettük: népi kultúránkkal ismét gazdagodhattunk.

Kölcsönös volt az együttérzés. Így, a nagyobb létszámú látogatás kapcsán, felvidéki magyar és óbudai vegyes iskolai csoport miatt is elhangzott a kérdés: miként jutottunk el így, együtt pont ide, Karancslapujtőre? A válasz rövid volt: saját, négy évtizede végzett, tájegységet kutató gyűjtőmunka, később ugyanez Medvesalján; ez alkalommal a kettő, Medvesalja és Karancsalja találkozott az utánunk jövő, tanítványaink részvételével.

Remélem, reméljük, hogy átadhattunk egy olyan kulturális és közös élményt, ami örökre összeköt!

Tanítványaink olyasmit tapasztalhattak meg, ami távol áll a mai elektronikus világtól, - annál közelebb áll az emberi léthez. Korábban volt némi félelmem amiatt, hogy a kalandos várlátogatás helyett tájházba viszem a medvesaljai diákokat, akik maguk is faluhelyen élnek. Kísérő pedagógusuk megnyugtatott: ezek a gyerekek is elektronikus világban élnek, mindennapjaik nem a klasszikus falusi léthez kötődnek. Ezen a napon emlékeztek Magyarország történelmére, találkoztak rokon tájegység kultúrájával. Ők még nem jártak Karancsalján.

Köszönjük az almágyi alapiskolát képviselő diákoknak és az őket kísérő pedagógus kolléganőnek a közösen megálmodott és a közösen megvalósított határtalan élményt!

                                                                            (Pista bá’)

                                                                            Virt István

Osztálykeretben emlékeztük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Aradon kivégzett tizenhárom vértanúra, és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosra, Magyarország első felelős miniszterelnökére.

Ebben a tanévben is folytatódik a Miklós Téri Gyermekekért Alapítvány javára rendezett, Művészek a Miklós Házért című beszélgetéssorozat, melynek következő vendége maga a házigazda, Papp János. 

A Vándorszínész mesél Útinapló – válogatás címmel.

Helyszín: iskolánk díszterme (1035 Budapest, Miklós tér 5.).

Benedek Elek, a „nagy mesemondó” születésnapján 2005 óta ünnepeljük a magyar népmese napját, melynek fő célkitűzése felkelteni a szülők figyelmét, hogy – fejből elmondva vagy könyvből felolvasva – gyermekeik meséket hallgassanak.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)